Bár a november 17-18-ai 2 fokos felmelegedés pillanatnyi adat, azaz nem tartós átlépésről van szó, mégis aggasztó, hiszen a korábbi modellezések ezt a pillanatnyi 2 Celsius-fok feletti hőmérséklet-emelkedést csak jóval későbbre jósolták.
Ürge-Vorsatz Diána szerint a 2 Celsius-fokos határátlépés nem jó hír az emberiség és az élővilág számára, ugyanakkor ő is megerősítette, hogy a múlt heti jelenség még nem ok arra, hogy a klímakutatók feladják azon céljukat, hogy ne haladja meg a globális felmelegedés a már említett másfél fokot az iparosodás előtti szinthez képest, ugyanis ez a törekvés hosszabb távra szól.
A CEU professzora közölte: az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) egy 20 éves időtartamra vonatkozó csúszó átlagot fogalmazott meg és attól, hogy egy-egy nap átlépi az átlaghőmérséklet ezt az átlagot, még nem kerül veszélybe a célkitűzés, egy hosszan tartó folyamatról van szó.
Hozzátette: az átlagot tekintve jelenleg 1,2-1,3 Celsius-fokos emelkedésnél tartunk, ami szintén „nagyon rossz”, a hosszabb távú átlaghoz viszonyítva ugyanakkor még nem tragikus a helyzet. A folyamat viszont figyelmeztető jel számunkra, napi szintű problémával állunk szemben. Sokan gondolhatják azt, hogy ezt a 2 Celsius-fokos emelkedést „észre sem vesszük”, ugyanakkor a szélsőséges hatások számos területen megfigyelhetők. Az extrém időjárási jelenségek, az aszály, a pusztító áradások és erdőtüzek már ennek jelei.
Ürge-Vorsatz Diána szerint amit a hétköznapi emberek csak egy kis, 1,2 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedésnek éreznek, valójában súlyos katasztrófákat okoz az élővilágban.
A szakértők egyre többet beszélnek a nagy nyilvánosság előtt is az úgynevezett átbillenési pontokról (tipping points). Az éghajlati rendszer ugyanis egy összetett hálózat, része a légkör, továbbá az óceánok, a jégtakaró és az élővilág is. Mindegyik részegységen belül számtalan folyamat játszódik le. Vannak, amelyek öngerjesztők, és vannak, amelyek idővel elhalnak.
Olyan sűrű kapcsolatrendszer alakult ki, hogy ha a hálózat bármely része megváltozik vagy sérül, az kihat a többire is.
Több tanulmány is megjelent már arról, hogy az erősödő globális felmelegedés egyre veszélyesebb közelségbe hozza ezeket az éghajlati fordulópontokat. Ilyen lehet például
a grönlandi jégtakaró összeomlása, a trópusi korallzátonyok pusztulása, a permafroszt felolvadása vagy a Golf-áramlat leállása is.
Ürge-Vorsatz Diána szerint csak remélni lehet, hogy még nem léptünk át egyetlen ilyen billenőpontot sem. Mint fogalmazott, ugyanakkor az is egyértelműen látszik, hogy a nyári drasztikus hőmérséklet-emelkedés és az a tény, hogy „sok klímaparaméter lemászott a térképről”, elbizonytalanította a klímakutatókat is.
Az elmúlt időszakban ugyanis az egyes hőmérsékleti értékek olyan mértékben haladták meg a korábban közölt történelmi adatokat, hogy a szakértők, tudósok nagy része is „csak kapaszkodik és vakarja a fejét, hogy hát itt most mi is történik”.
Ürge-Vorsatz Diána végül elmondta: a klímakutatók ugyan időről időre nagyon sok magyarázattal előjönnek, de „konkrétan, magabiztosan nem tudjuk megmagyarázni, hogy mi történik és miért viselkedik ennyire szélsőségesen az éghajlat”.
Címlapkép forrása: Getty Images
