Miről is szól a javaslat?
Kedd este került a parlament elé a kormány "A hazai gazdasági szereplők versenyképességének erősítésével és a közigazgatás hatékonyságának növelésével összefüggő egyes törvények módosításáról" címet viselő törvényjavaslata, ami egyfajta nagy deregulációs, a cégek adminisztrációjának csökkentését célzó salátatörvény. Ennek az egyik legérdekesebb és legnagyobb visszhangot kiváltó eleme a kötelező munkahelyi egészségügyi vizsgálat módosítása.
A Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által benyújtott és Tuzson Bence igazságügyi miniszter által jegyzett tervezet 6. paragrafusa módosítja a munkavédelemről szóló 1993. évi törvényt. Itt pontosan annyi változik, hogy "a munkavállaló csak olyan munkára és akkor alkalmazható" feltételsor kiegészül egy ilyen mondattal:
"jogszabályban meghatározott esetekben vagy a munkáltató erre irányuló döntése esetén a munkára való alkalmasságról jogszabályban meghatározott orvosi vizsgálat alapján kell dönteni.”
Eredetileg ez így hangzott:
"A munkára való alkalmasságról külön jogszabályban meghatározott orvosi vizsgálat alapján kell dönteni".
Emellett az eredeti törvény 88. paragrafusa ezzel egészül ki:
Felhatalmazást kap a feladatkörében érintett miniszter, hogy
- az egészségügyért felelős miniszterrel és a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben határozza meg azon munkaköröket, feladatköröket (foglalkozásokat), amelyek esetében a munkára való alkalmasságról jogszabályban meghatározott orvosi vizsgálat alapján kell dönteni.
- az irányítása vagy felügyelete alá tartozó szervek tekintetében az egészségügyért felelős miniszterrel és a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben határozza meg azon munkaköröket, feladatköröket (foglalkozásokat), amelyek esetében a munkára való alkalmasságról jogszabályban meghatározott orvosi vizsgálat alapján kell dönteni.
Ezek a módosítások lényegében azt jelentik (ahogyan a törvény indoklása is fogalmaz), hogy a munkavédelemről szóló törvény módosításával megszűnik a munkára való alkalmasság kötelező orvosi vizsgálathoz kötése.
A módosítást több szempontból is lehet értékelni: munkaügyi oldalról és egészségügyi/népegészségügyin oldalról. Mivel ez az intézkedés egyfajta vállalatoknak szóló deregulációs csomagban kapott helyet, valószínűbb, hogy ezzel az intézkedéssel a kormány nem az egészségügyi következményeit tartotta elsődlegesen szem előtt.
Az elmúlt napokban megszólaló szakszervezeti és munkaadói illetékesek nyilatkozataiból az volt kiolvasható, hogy a kormány nem egyeztetett előzetesen a több millió érintettet képviselő szervezetekkel. Fontos látni, hogy az intézkedés munkaügyi hatásairól csak akkor lehet pontosat mondani, amikor megjelennek a részletszabályok, amelyek tartalmazzák, hogy mely munkakörökben marad kötelező az orvosi vizsgálat. A kormány elmondása szerint ezeknek a részletszabályoknak a kidolgozása még folyamatban van.
A Magyar Szakszervezeti Szövetség részéről az ATV-nek úgy nyilatkoztak, hogy a munkaadók számára nem járt sem kirívóan nagy anyagi vagy adminisztrációs teherrel a kötelező orvosi vizsgálat, vagyis nem tartja elégségesnek a törvény indoklásában leírtakat. A 24.hu-nak úgy nyilatkozott a szervezet elnöke, Zlati Róbert, hogy elutasítják a tervezetet, mert az „markáns visszalépésként értékelhető a munkavállalók jogai szempontjából.” Felvetette a tévécsatornának, hogy esetleg a külföldi vendégmunkások alkalmazásának megkönnyítése-e a cél. Ezt ugyanakkor még nem lehet megítélni, hiszen nagyon valószínű, hogy épp azokban az iparágakban (kritikus szektorokban) marad kötelező az orvosi vizsgálat, ahová jellemzően beérkeznek a harmadik világból származó dolgozók. Rolek Ferenc, az MGYOSZ alelnöke pedig azt mondta, hogy a munka világát érintő változtatásokat előzetesen egyeztetni kellene a munkáltatói és a munkavállalói szervezetekkel. Rolek szerint sok munkakörben inkább rutinszerű volt a vizsgálat, mint indokolt – ezzel együtt szerinte a legtöbb munkaadó folytatja a vizsgálat gyakorlatát. Voltak olyan szakértői vélekedések, hogy a kötelező vizsgálat eltörlésével a kormány a munkaerőhiányt akarja csökkenteni bizonyos ágazatokban, hogy ezzel is könnyebb legyen alkalmazni a dolgozókat. De ezt is csak úgy lehet megítélni, ha eldőlt, mely szektorokban marad kötelező a vizsgálat.
Mindezeken túlmenően nem árt azonban, ha az egészségügyi szektorra gyakorolt hatásokat, valamint a népegészségügyi következményeket is számba vesszük.
Kiket érint a módosítás az egészségügyben?
A KSH adatbázisában rendelkezésre állnak olyan adatok, hogy miként alakult a foglalkozás-egészségügyi tevékenységet végző orvosok száma az elmúlt években. Ezekből a számokból kiderül, hogy jelentősen megcsappant a szakemberek száma ezen a téren: 22 év alatt 38%-kal 2000 fő környékére csökkent a számuk.
Eközben viszont az ellátott foglalkoztatottak száma 2 és 2,5 millió dolgozó között mozgott.
A tevékenység keretében 2 millió feletti alkalmassági vizsgálatot láttak el ezek a foglalkozás-egészségügyi orvosok, illetve üzemorvosok. Jól látható tehát, hogy jelentős számú orvos-beteg találkozás valósul meg ezen ellátás keretében. Arról nincsenek pontos adatok csak anekdotikus információk és munkavállalói beszámolók, hogy ezek a vizsgálatok mennyire voltak alaposak.
Mi lehet a következménye az egészségügyi ágazatban?
Annak érdekében, hogy meg tudjuk ítélni, milyen egészségügyi következményei lehetnek a módosításnak, megkerestük Kirschner Andrást, a Swiss Medical alapítóját, akik szintén érdekeltek a foglalkozás-egészségügyi piacon, valamint Békássy Szabolcs kollegiális háziorvosi vezetőt.
Kirschner András arra hívta fel a figyelmet hogy egyelőre egy benyújtott törvényjavaslatról beszélünk, a részletek kidolgozása még folyamatban van, így a nagyon fontos rendeletek megszületése még az államtitkári egyeztetések után várható. A legfontosabb részlet szerinte az lesz, hogy kiderülhet, mely munkakörök esetében maradhat meg a kötelező egészségügyi vizsgálat, és hol törölhetik el. Várakozása szerint az IT, a pénzügy, a HR-es, ügyintéző munkakörök, vagyis a klasszikus irodai munka esetében a kormány feloldja a kötelező foglalkozásegészségügyi vizsgálatot. Más helyeken viszont az állam érdeke is, hogy fennmaradjon ez a kötelező vizsgálat, ilyen szerinte például az egészségügyi dolgozóknál, a sugárzás alatt dolgozó munkavállalók esetén, az élelmiszerbiztonságban érintetteknél, a logisztikában, és sok más helyen.
Hogy mekkora érintetti körről beszélünk, Kirschner András úgy válaszolt: jelenleg 4,4 millió munkavállaló van Magyarországon, ebből 300 ezer embert nem tudtak elérni a foglalkozásegészségüggyel foglalkozó magánellátók (mivel az állam részeként megoldották maguknak az ellátást, lásd honvédelem). A maradék 4,1 millió munkavállalóból 3,3 millió dolgozónak volt rendszeres vizsgálata, a hiányzó részt azok jelentik, akik például kis cégként valószínűleg jogszabály ellenesen nem biztosították a vizsgálat lehetőségét a dolgozóiknak.
Éves szinten ez a magánszolgáltatói piac 50-60 milliárd forintra rúg Kirschner András becslései szerint. Tegyük fel, hogy az eddigi 3,3 millió érintettből 1 millió fő esetében a foglalkozás egészségügyi vizsgálat kötelező jellege elvész. Ezek után adódik a kérdés, hogy az összesen 1 millió főt foglalkoztató sok-sok cég hogyan dönt, hány százaléka viszi tovább a vizsgálat annak ellenére, hogy már nem kötelező. Ha ezeknek a nagy része végül úgy dönt, hogy nem rendeli meg ezt a szolgáltatást a munkavállalóira, akkor könnyen lehet, hogy a piac 2,5 millió dolgozóra zsugorodik. Ezzel el fog veszni nagyjából 800 ezer ember ellátása és ezzel egy 8 milliárd forintnyi megbízási díj kimegy a rendszerből – kalkulálta a szakember, aki szerint ez a lépés a kínálati oldalt képviselő magánszolgáltatókat egyenlőtlenül érintheti.
A kicsiknek egy akár 20-30%-os bevételkiesés fájdalmas és végzetes lehet, és ezáltal az adott magánellátó orvos felhagyhat ezzel a tevékenységével, vagy megpróbálja áremeléssel átvészelni a helyzetet. A nagy magánszolgáltatók számára is negatív ez a lépés, de mivel ezek a vállalkozások több lábon állnak, ezért ez a változás nem annyira húsbavágó.
Mivel azonban a változás csak 2024 szeptember elsejétől lépne életbe, ezért az érintetteknek van megfelelő idejük lereagálni a helyzetet és felkészülni a változásokra, másrészt a törvényalkotónak is van ideje kidolgozni a részletszabályokat és figyelembe venni a beérkező javaslatokat. A Swiss Medical alapítója, aki egyben a Vállalkozók Országos Szövetségének Egészségügyi Tagozatában a járóbeteg-, és foglalkozásegészségügyi ellátás szekció elnöke jelezte számunkra, hogy a VOSZ nevében fognak is élni néhány ilyen javaslattal. Másrészt a VOSZ érdeklődni fog a törvénymódosítás valódi szándéka iránt és felajánlja együttműködését ismét.
Vannak több évre szóló, akár 2025-ig nyúló szerződések, amelyeket nem érint ez a módosítás, ugyanis ezek meglétét nem tiltja meg a jogszabály – emelte ki Kirschner András.
Arra a kérdésünkre, hogy a kínálati oldalon ez az intézkedés hány orvost érint, Kirschner András kifejtette, hogy az 1000 üzemorvosból feltehetőleg 400-at nem érint, akkor a maradék 600-at súlyosan érintheti. Ennek a fele akár mondhatja azt, hogy magára vesz egy háziorvosi praxist, vagy elmegy az Országos Mentőszolgálathoz ügyelni, tehát vannak alternatív lehetőségei. A világvége tehát nem jön el az érintetteknek, de alkalmazkodásra lesz szükség – nyugtatta meg az érintetteket a szakértő.
Ahhoz, hogy a háziorvosi praxis vonzó alternatíva legyen, korrigálni kell a finanszírozást, és vonzóvá kell tenni pénzügyileg a fiatal, pályakezdő orvosoknak. Szerinte most túl nagy a szakadék a tapasztalt, idős háziorvosok finanszírozása és a fiatalok praxisfinanszírozása között. De ezt nem úgy kell előállítani, hogy a tapasztalt háziorvosoktól veszik el a pénzt, hanem plusz pénzt kell a rendszerbe tenni.
A végső cél talán az lehet, hogy az állami ellátás és ezen belül az alapellátás ne gyengüljön meg és ez mindenkinek az érdeke. Az is kedvező, hogy az egészségügyi államtitkárság adott magának időt a javaslat következményeinek alapos átgondolásaira.
Időközben a versenypiaci oldalon egy jelentős hajrá indulhat, elkezdenek a magánegészségügyi szolgáltatók egyeztetni a munkáltatókkal annak érdekében, hogy ne bontsák fel a kötelező egészségügyi vizsgálatra vonatkozó szerződéseket. Egy új játszóteret alakított ki az állam, és ezen belül intenzív szakasz kezdődik – vélekedett a szakember.
Arra a felvetésünkre, hogy – vannak olyan vélemények, hogy sok esetben, főként az adminisztratív munkakörök, de sokszor nagyobb megterheléssel járó munkakörök esetén is ezek a vizsgálatok nem voltak túlságosan komolyak – Kirschner András azt mondta: jól elvégezve van jelentős szűrő funkciója ennek az ellátásnak, célszerű ezen kollégák mélyebb bevonása az alapellátásba. Emiatt
a jogszabályváltozás nyomán a foglalkozásegészségügyből kieső dolgozók esetében fennáll annak a kockázata, hogy az ő esetükben romlik az egészségnyereség, az egészségtudatosság és a betegségek esetleges korai felismerésének lehetősége.
Kirschner András szerint nem kizárt, hogy az átalakítás nettó mérlege negatív, hiszen a foglalkozás-egészségügyből esetleg kiszoruló orvosok máshol esetleg mégsem fognak elhelyezkedni, ahol nagyobb szükség lehet az ő kapacitásukra.
Háziorvosként és részmunkaidős üzemorvosként akár lehet ennek pozitív vonzata is egészségnyereségi szempontból. A betöltetlenül álló praxisokban jobban hasznosulhat ez az orvosi kapacitás, ha például azzal számolunk, hogy 300 foglalkozásegészségügyi orvos megjelenik ezen a piacon és elvisz magával átlagosan 2000 főt praxisonként. Ez ugyanis már 600 ezer embert érinthet a jelenleginél kedvezőbb helyzetet teremtve ezen betegek számára, igaz ezen emberek nem a foglalkozás-egészségügyi ellátásból kieső munkavállalók lesznek.
Arra a felvetésünkre, hogy azzal, hogy amennyiben elfogadjuk, hogy a kormány szándéka ezzel a módosítással az orvosi kapacitások átterelése, nem azt látja-e be az egészségügyi vezetés ismét, hogy a rendelkezésre álló humánerőforrás kevés és rosszul allokált, Kirschner András úgy válaszolt, igen, összefügghet ezzel e felismeréssel ez a lépés. Már korábban elkezdődött ennek az őszinte beismerése, amikor kimondták, hogy a szakdolgozói béremelésre azért van szükség, mert hatalmas a hiány ezen a téren, de sokszor elhangzott már az egészségügyi ágazat vezetése részéről, hogy nem mindig az optimális helyen vannak az orvosok a rendszerben.
Feltehetően most az a szándék vezérli a döntéshozókat, hogy az azonosított 900-1000 orvos tevékenysége, kapacitása jobban hasznosuljon, a foglalkozásegészségügyi vizsgálatok helyett más feladatot lássanak el. A döntéshozók elkezdték feltárni a tartalékokat és mostanra bátrabban nyúlnak hozzá a rendszer bizonyos elemeihez. Az ilyen gazdasági környezetben, amikor a költségvetési források mindenhol kisebbek, a kényszerhelyzetben könnyebben el lehet fogadtatni bizonyos érdeksérelemmel járó lépéseket.
Végezetül úgy fogalmazott Kirschner András, hogy nagyon fontosak a kidolgozás alatt álló részletszabályok, amelyeknek azt kellene szolgálniuk, hogy a gyereket ne öntsék ki a fürdővízzel, vagyis nagyon fontos, hogy a jogszabályváltozás főként az adminisztratív munkakörökben hozzon változást.
A veszélyes üzemekben, kritikus infrastruktúrában dolgozó munkavállalók esetében nem járhat ez a módosítás a foglalkozásegészségügyi vizsgálat eltörlésével, mert azzal másokat veszélyeztetnénk
– emelte ki.
Békássy Szabolcs kollegiális vezető háziorvos is fontosnak tartotta leszögezni, hogy a végrehajtási rendeletekre még várni kell, ezek fogják meghatározni, hogy a változás mely munkaköröket érinti. Nincs szó arról, hogy generálisan megszűnne a foglalkozásegészségügyi szolgáltatás kötelme a munkaadók részéről. Ezt egyébként több uniós jogszabály is előírja, és ezektől a nemzetközi egyezményeken alapuló kérdésektől nem lehet nemzeti szinten eltérni.
Arról lehet szó, hogy bizonyos munkakörök esetében, amelyek egyébként nem járnak erős fizikai és pszichés megterheléssel, ott a lehetőség legyen meg az ilyen egészségügyi vizsgálatok elvégzésére. Vagyis a törvénymódosítás nem egy új generális szabályt alkot, ami minden munkaadót érintene – magyarázta a szakember, aki ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy az irodai munkának is lehetnek hosszú távú egészségügyi következményei (sok ülés, képernyőhasználat), erre is tekintettel kell lenni.
A háziorvosként is praktizáló szakember szerint a foglalkozásegészségügyi ágazat megerősítésére lenne szükség, és információi szerint az ágazat vezetésének is ezek a szándékai. Ez ugyanis hatékony eszköz lehetne a népegészségügyi programok végrehajtása érdekében. Emlékeztetett arra is, hogy az évi egyszeri kötelező foglalkozásegészségügyi vizsgálat biztosítja a lehetőséget az aktív munkavállalói rétegnek, hogy könnyen hozzáférjen az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Megítélése szerint az üzemorvosok jogosítványainak bővítésére lenne épp szükség, így kaphatnának bizonyos helyzetben beutalási jogosultságot, például szűrővizsgálatokra, vagy népegészségügyi célokat szolgáló vizsgálatokra.
Arra a kérdésünkre, hogy kiket érinthet ez a javaslat a kínálati oldalon közvetlenül, Békássy Szabolcs úgy felelt, hogy körülbelül 1000 háziorvos rendelkezik foglalkozásorvostan szakképesítéssel, de nem lehet azt megmondani, hogy közülük hányan aktívak ezen a téren. Vannak olyan háziorvosok egyébként, akik jelenleg is vállalnak ilyen tevékenységet a háziorvosi praxisuk mellett.
Címlapkép forrása: Getty Images
