Pénzügyi mozgások bizonyítják, hogy Kína tényleg háborúra készül

Kína háborúra készül

Oroszországot vizsgálva az is látható, hogy Kína most is figyeli, mihez kezd Moszkva  az Egyesült Államok és a NATO extrém szankcióitól sújtva. Arra kevesen figyeltek föl, hogy Oroszország már a 2022-ben indított ukrajnai invázióját megelőzően felgyorsította az úgynevezett dollártalanítási (de-dollarization) folyamatot.

Pedig az amerikai dollártól való függésének csökkentése már 2014-ben megkezdődött, azt követően, hogy az Egyesült Államok kilátásba helyezte nem csak a MasterCard és a Visa kártyák forgalmazásának tiltását, de a Swift rendszerről való lekapcsolást is. 2017-ben Moszkva bejelentette: dolgoznak egy, a SWIFT rendszert helyettesíteni képes alternatíván – mert azt az Egyesült Államok a legtöbb helyen szankcionálásra használja. 2022. március 2-án az Európai Unió, az USA és szövetségesei kizárták Oroszországot a SWIFT rendszerből. Az amerikaiak célja az volt, hogy megakadályozzák Vlagyimir Putyint a 630 milliárd dolláros devizatartaléka használatában, és megvédjék a dollár értékét a zuhanó rubel várható hatásától. Ám Oroszország ekkor már közel jutott ahhoz, hogy ha úgy dönt, kiválhasson az amerikai dollár alapú elszámolási rendszerből. Tavaly tavasszal végül ezt nem tudta azonnal megtennim és így nem tudta elkerülni az amerikai szorítást, de esetünkben ennél fontosabb, hogy e folyamat kibontakozását Kína éles szemmel figyelte. Sőt, gyorsan lépett is: Peking is elkezdte felpörgetni a saját de-dollarization folyamatát.

Nem a semmiből jött ez sem, hiszen Kína 2012 óta részesíti előnyben a kínai jüanban történő elszámolást az amerikai dollár helyett. Hat évvel később pedig elkezdte az olaj felvásárlásokat aranyfedezetű kínai jüanban bonyolítani – ugyancsak a dollár helyett.  Tavaly márciusában már Szaúd-Arábia jelentette be, hogy hajlandó ugyanerre az olaj- és gázexportjában; a decemberi GCC summiton pedig Hszi Csin Ping elnök közölte, hogy ezentúl jüanban számolják el az olajkereskedést. A kínai külügyminiszter, Wang Yi ekkor úgy fogalmazott, hogy a lépés következményeként „történelmi javulás alakult ki” az arab országok és Kína között. Ma már látható, hogy mindez annak is következménye, amit Kína az oroszországi szankciókkal kapcsolatban látott.

Arról, hogy a több mint 300 milliárd dollárnyi orosz központi banki devizatartalék befagyasztása és a SWIFT rendszerből kiszorítása más országokat is frusztrált és megijesztett, tavaly tavasszal részletesen beszéltem. Kína azóta felfokozottá vált aggodalma azonban abból is levezethető, hogy az ázsiai országnak 3000 milliárd dollárnyi a devizatartaléka, és totálisan exportfüggő gazdasága van.

A Moszkvát érő szankciók hírére számtalan közgazdász, politikus és geopolitikai elemző vizsgálta meg, hogyan mérsékelhető a legszélsőségesebb forgatókönyv, az amerikai dollárhoz való hozzáférés elveszítésének hatása. Ahogyan Chen Hongxiang, a People Bank of China (PBOC) egyik fiókjának kutatója fogalmazott: „az erősödő kínai-amerikai stratégiai verseny és a Tajvani-szoros konfliktus kapcsán óvakodnunk kell attól, hogy az Egyesült Államok megismételje ezt a Kínával szembeni pénzügyi szankciómodellt". Hozzátette, hogy

Kínának fel kell készülnie egy esős napra, hogy biztosítsa pénzügyi és gazdasági stabilitását.

A kínai kormányhoz kötődő kutatószervezetek az oroszokat érő megszorításokból azt a következtetést vonták le, hogy ha például Kína háborúba lép Tajvannal, akkor képesnek kell lennie:

• létrehozni globális vállalati hálózatokat,
• lefoglalni az amerikai dollárt a határain belül, és
• kibocsátani aranyban denominált kötvényeket.

Aktuálisan úgy áll, hogy Kína minden kapcsolatát redukálni óhajtja az Egyesült Államokkal és az amerikai dollárral. Peking átirányítja (re-routing) és hazaivá alakítja át a fizetési rendszereit - és ezzel párhuzamosan az ellátási láncait is. Csökkenti a függését a külföldi nem baráti devizatartalékoktól és befektetésektől, felszámolja az amerikai (szankcionálható) külföldi befektetéseit és közelebb húzza a gazdasági szövetségeseit. Mindezt távol a nyugati hatalmaktól. De a lépéssorozat folytatódik, mert Kína liberalizálja a nemzeti, hazai jüan számlákat, és a régióinak pénzügyi alternatívát kínál; úgy is mint a globális tartalékvaluta cseréje, saját SWIFT-helyettesítő biztosítása, a digitális jüan rendszerére való átállás. Biztosak akarnak lenni abban, hogy bármilyen jövőbeni szankció kisebb fejfájást okoz nekik, mint Oroszországnak, ha a tajvani helyzet eszkalálódik. Az üzenet egyértelmű:

a barátok megbízhatnak bennük és számíthatnak rájuk. A potenciális ellenségek számára pedig mindez úgy szól: ez csupán üzlet.

„Actions speak louder than words"

Az Amerikai US Treasury TIC adatai szerint augusztusban felpörögtek az amerikai állampapír-eladások:  Kína 16,4 milliárd dollárnyi amerikai állampapírból szállt ki akkor, és azóta is havonta mintegy 10 milliárd dollárt von ki. Az amerikai államkötvényektől való eltávolodás az utóbbi négy évben nagyon felgyorsult, ez immár történelmi jelentőségű. Egyes nézetek szerint Kína azért szabadul meg az amerikai államkötvényektől, mert a jüan gyenge, és ezzel akarják jobb helyzetbe hozni pénzüket. Mások úgy látják, hogy Pekingnek pénzre van szüksége. Lehet, de akkor mégis milyen forrásból finanszírozzák a rekord nagyságú aranyfelvásárlásokat? Azt állítják, hogy így akarják diverzifikálni a tartalékjaikat. Nos, a kínai felvásárlási hullám hatására száz dollárral meg is emelkedett az arany ára a helyi forgalmazóknál. Ott, ahol ez korábban 5 és 15 dollár közötti értéken mozgott. Szerintem egészen más dologról van itt szó.

Lehetséges, hogy mindez azért történt, mert váratlanul, az összes kínai bank hirtelen távozott az LBMA arany árazási aukcióiról. Ez a nemzetközi kereskedelmi szövetség alakítja ki az arany árazását. A lépés pedig azzal jár, hogy ezek után változik az arany árazása, likviditása. A nem kereslet-kínálaton alapuló árazás nem veszi figyelembe például, hogy Kína a világ legnagyobb aranyat bányászó gazdasága, ő a legnagyobb aranyimportőr és egyben a legnagyobb mennyiségű arannyal rendelkező ország a világon. Azzal pedig, hogy egyetlen kínai bank sem maradt a londoni kereskedelmi szövetségben, nemcsak a transzparencia csökken, de eotálisan kockázatossá teszi az LBMA árazását is. Pedig ez további pénzügyi instrumok árát határozza meg, olyanokét, mint az ETF-ek, az arany napi értéke, az ISDA arany csereügylet értékelése, vagy a központi bankoknál elhelyezett arany értékének a meghatározása.

„War is the trade of kings." (John Dryden)

Keynes eredeti elképzeléseit a 2008-2009-es válság idején Barack Obama elnök újjáélesztette azzal, hogy a kormányoknak be lehet és be is kell avatkozniuk a gazdaságba, hogy enyhítsék a munkanélküliség okozta szenvedést és az inflációt. A másfél évtizeddel ezelőtti válság azonban azzal a következménnyel is járt, hogy az amerikai dollár szerepe természetesen csökken. Ahogy az Egyesült Államok részesedése is csökken a globális gazdaságban, ahogy a más pénznemekben történő elszámolások egyre inkább elterjednek.

Oroszország az ellene fenntartott szankciók közben vezette be a digitális rubelt, mint új, a vele gazdasági kapcsolatban álló hatalmakkal való elszámolási eszközt, és bejelentették azt is, hogy a Dél-Amerikával való elszámolásban már ezt az instrumentumot használják. Oroszország és Kína között mostanra már minden kereskedelmi ügylet digitális jüan (e-CNY) és digitális rubel formájában történik. Azokban az országokban, ahol az amerikai dollár a szankciók egyik fegyverévé vált (mint Venezuelában, Oroszországban és Iránban), ott elég hamar felmerül, hogy talán nem amerikai dollárban kell a pénzüket tartani. Eddig a külkereskedelmi elszámolások mintegy háromnegyede történt amerikai dollárban, illetve a világ országaiban felhalmozott devizatartalékok nagyjából fele van ebben a devizában. Úgy gondolom, hogy

az amerikai dollár szerepe az Egyesült Államok XX. századi gazdasági és politikai hatalmát tükrözi vissza. A nagy kérdés az: mi vihető át ebből a XXI. századba?

Azzal együtt, hogy a kínai jegybank által kibocsátott digitális renminbi kereskedelmi forgalomban eddig kb. 250 milliárd dollárnak megfelelő forgalmat bonyolítottak le mindössze másfél évvel a pilot indulása után, ez még most is elenyésző néhány meghatározó nemzetközi kereskedelmi lánc éves forgalma (pl. az amerikai Walmart 420 milliárd dollár) vagy a bitcoin 8200 ezer dolláros tranzakciós volumene mellett. Azonban az már most jól látszik, hogy a rubel, rúpia, renminbi szerepe a nemzetközi kereskedelemben és az ezekkel kapcsolatos pénzügyi elszámolásokban folyamatosan nő. Látva, hogy Kína, Oroszország, Irán, India és Dél-Amerika mind alternatív fizetési módokat keres, az egyes országok által kifejlesztett digitális pénzek (CBDC, vagyis központi digitális jegybankpénz) eleinte nagy valószínűséggel a határokon átnyúló fizetéseknél keresztezik egymást.  Ettől függetlenül eléggé biztos vagyok abban, hogy a jövőben a fizetési elszámolásoknál a központi banki digitális eszközöknek sokkal nagyobb szerepük lesz, és valamikor potenciálisan akár át is veszik a hagyományos devizák helyét és szerepét.

Az Egyesült Államokban a digitális dollárral kapcsolatosan az az aktuális álláspont - a szeptember 14-i szenátusi meghallgatásakor French Hill, republikánus képviselő legalábbis azt hangsúlyozta -, hogy az USA kongresszusa nem fogja támogatni a CBDC terveket. Ez ugyan ellentmond a Joe Biden elnök 2023. március 9-i végrehajtási rendeletében (Executive Order-EO) leírtaknak, mely felvázolta a kormányzat teljeskörű megközelítését a digitális eszközök és a mögöttes technológiai kockázatainak kezelésére és potenciális előnyeinek kiaknázására, de nemrég Jerome Powel, a Fed elnöke is úgy nyilatkozott, hogy csakis egy kongresszusi zöld lámpajelzés után állhatnak neki a tervezésnek. Így egyelőre papírra írt terv marad, hogy a kormány különböző, erre felkért ügynökségei olyan keretrendszereket dolgozzanak ki, melyek az Egyesült Államok vezető szerepének a megőrzését célozzák meg a globális pénzügyi rendszerben és a gazdasági versenyképességben.

Mindez azért érdekes, mert a szeptemberben Új-Delhiben tartott G20-vezetői csúcstalálkozón a központi banki digitális valuták (CBDC), globális digitális azonosítók szerepének megítélésében nagy elmozdulás történt. A világ vezetői egyre komolyabban veszik, hogy országaik közül egyik se maradjon kívül, vagy ne maradjon le ebben a versenyben. A digitalizáció régóta sarkalatos téma az egészségügy, a klímaváltozás, az élelmezésbiztonság és akár a nemzetbiztonság területén is. A pénzügyekben úgy látszik, mostantól vált azzá.  A G2O-ak szakpolitikai ajánlásai a pénzügyi integráció és a termelékenység növelésének digitális közinfrastruktúrán keresztül történő előmozdítása  című, 70 oldalas kiadványban 262 alkalommal szerepel a ”pénzügyi befogadás”, 24-szer a „kormányzati fizetés” (G2P) szófordulat. Ennél is árulkodóbb, hogy a dokumentum leírja olyan központosított fizetési rendszer kialakításának igényét, amely valós időben teszi lehetővé a banki elszámolásokat. (Ez hasonlít a magyar azonnali fizetési rendszerhez, az AFR-hez, melyben az MNB és a magyarországi kereskedelmi bankok is részt vesznek, de az amerikai FEDNow rendszerhez is, melynek tervezésében én is részt vettem.) A DPI (Digital Public Infrastructure) mozaikszó 441 alkalommal szerepel a kiadványban.

A G20-on India be is mutatta a saját DPI-jét, jelezve, hogy már azon országok közé tartozik, amelyek a DPI mindhárom pillérjét teljesítettek:

1. digitális platform fokozottabb kormányzati felügyelethez központi adatbázisok létrehozásával, adatvédelmi és biztonsági kockázatokkal,
2. olyan platform, ahol az emberek megoszthatják ezeket az információkat, személyes adataikat másokkal (korai stádiumban van),
3. valós idejű gyors fizetési rendszer, mint nálunk - a kormányok, központi bankok, állami és magántársaságok által létrehozott hálózat.

Meanwhile in Hungary

Mindezekből kirajzolódik, hogy Kína szándékosan és hosszú távon készül a pénzügyi tér átalakítására. Az is kérdés azonban, hogy hova álljon Magyarország, ha e változásoknak nem csak lekövetője és elszenvedője kíván lenni. A DPI bevezetése kulcsfontosságú lehet a digitális pénzügyi jövőkép kialakításában, ezért Magyarországnak érdemes lehet tanulnia a G20 országok példájából.

Vagyis: a saját DPI-jét úgy kellene kialakítani, hogy az a modern pénzügyi rendszerekhez való könnyű alkalmazkodást és versenyképességet szolgálja, de védje a magyar értéket és adatokat is. A dollártalanítás figyelemmel kísérése, illetve a globális változásokra vonatkozó előkészületek szintén fontosak lehetnek a magyar gazdaság számára a stabilitás biztosításához és a fejlődéshez is.

Címlapkép forrása: Getty Images