Egymást erősítő válságok korába léptünk
A néhány hete bemutatott idei KPMG CEO Outlook felmérés fő üzenete talán az volt, hogy a világ a polikrízisek korába lépett be. Pontosan mit jelent ez?
A polikrízis egy viszonylag új fogalom, a Financial Times meg is választotta a 2022-es év szavának, ami nem sok jót jelent a következő időszakra nézve. Ez azt jelenti, hogy különböző válságok, krízisek vannak jelen egyidőben, ilyen a gazdasági válság, a környezeti válság, a technológiai válság, ehhez jöttek geopolitikai feszültségek.
Ha ezek összekapcsolódnak, mint most, akkor egymást erősítik, ebből alakul ki a polikrízis, aminek a kezelése teljesen más stratégiát igényel, mint egy szimpla válságé.
Az idei felmérés egyik érdekessége az volt, hogy ugyan az orosz-ukrán háború már tavaly kitört, akkor mégsem kerültek annyira előtérbe a geopolitikai válságok, mint most. Az idén a cégvezetők egyértelműen ezt említették a legnagyobb kockázatként, amely a vállalatuk hosszútávú eredményességét és növekedését befolyásolhatja. Egyre-másra indulnak be a lokális konfliktusok, háborúk, mindenki azt találgatja, hogy ezekből lesz-e regionális háború, ami érintheti az üzletmenetüket. Ráadásul, amikor a felmérést készítettük, akkor a jelenlegi izraeli konfliktus még el sem indult, márpedig ez a világgazdaság egyik kulcsfontosságú régióját érinti.
Milyen stratégiával tudják ezt a helyzetet kezelni a cégvezetők?
Az a nehéz az egészben, hogy bizonytalanságok vannak jelen, nem csak kockázatok. A kockázatot jobban lehet modellezni és így fedezni, a bizonytalanságot viszont nem lehet teljesen, éppen ezért sokkal többféle kimenetet okozhat. Ezért fontos, hogy a stratégiáknak is le kell követniük a polikrízis sajátosságait, össze kell fonódniuk. Szigetszerű stratégiákkal nagyon nehéz egy ilyen időszakban navigálni, mert folyamatosan hozzá kell nyúlni és előbb-utóbb ellentmondásba kerülnének a stratégiák. Egy összvállalati stratégia jelenléte indokolt, amihez ragaszkodnia kell az elsőszámú vezetőnek, és ezt kell leképezni az egyes területekre, szegmensekre.
Aki ezt nem teszi meg, az el fog veszni ebben a tökéletes viharban, ami most körülöttünk zajlik.
Ez az újfajta stratégia tanulható vagy az élet tanítja meg a cégvezetőket erre?
Nagyon sokat tanultunk az elmúlt években, geopolitikai válságok sorát, a koronavírus-járványt átéltük, biztos, hogy mindegyikből kulcsfontosságú tapasztalatokat szereztünk. A világjárvány előtt az ellenállóképesség mindenkinél kicsit hátrább sorolódott, mert a rövidtávú üzleti hatékonyság fontosabb volt, aztán azzal kellett szembesülnünk, hogy az ellátási láncok egyik pillanatról a másikra keresztül tudják húzni az elképzeléseinket, emiatt felértékelődött az ellenállóképesség. Az tehát egyértelművé vált, hogy folyamatosan változunk kell és ehhez képeznünk kell magunkat.
Berobbant a mesterséges intelligencia
A cégvezetők már évek óta beszélnek a mesterséges intelligencia fontosságáról, de talán az elmúlt egy évben ért el olyan szintet mindez a ChatGPT terjedésével, hogy az átlagemberek is találkoztak az új technológiával. Mennyire tartják ezt átmeneti felfutásnak?
Valóban, az átlagfogyasztóhoz, az átlagemberhez most került közel a mesterséges intelligencia jelensége, ami egy nagyon fontos mérföldkő. Ez a technológia ugyan velünk van évek óta, mi a KPMG-nél például 15 éve vezettük be az első ilyen modellünket, de a jelenlegi pillanat egy fontos áttörés. Minden ilyen technológiai bevezetésnek vannak ciklusai, kicsit olyan, mint a népmese: az elején minden pozitív, van egy felívelés, aztán eléri azt a pontot, amikor úgy érezzük, hogy valami megtört, mégsem ez a megoldás, majd valahol elindul egy kompromisszum és kitaláljuk, hogy tudjuk legjobban beilleszteni az új technológiát a stratégiánkba. A mesterséges intelligencia esetében már valahol a harmadik felívelési fázisban vagyunk, de közeleg a negyedik.
Most jön el az a pont, amikor a vállalatok már nem hagyhatják figyelmen kívül, és már nem csak a saját működési hatékonyságuk miatt, hanem lassan a hosszútávú jövőálló képessége sérülhet annak, aki nem foglalkozik mesterséges intelligenciával. Ma már mindenki erről beszél, ezzel foglalkozik, egyre nehezebb elmondani vállalatként azt, hogy e nélkül is a legmagasabb szintet tudjuk képviselni. Szerintem ez egyáltalán nem múló divat, hanem a jövő meghatározó trendje és azt gondolom, hogy nem létezik sikeres vállalati stratégia e nélkül.
Az állam és a vállalatok fel vannak készülve technológiailag erre a forradalomra?
Erre nem lehet magabiztosan igennel válaszolni, valószínűleg ezen a téren is egy utolsó előtti szintugrás küszöbén állunk. Ha most nem teszi meg a szükséges lépéseket az állam és a vállalati szektor, akkor egy, a hosszútávú versenyképességet jelentősen befolyásoló lemaradással szembesülnek. Magyarország a különböző mutatók alapján azért egyelőre nem jár élen ebben a felkészülésben, de az például nagyon pozitív, hogy az utóbbi hetekben a telekommunikációs szektor két fontos képviselőjével is megállapodást írt alá a kormány, elkötelezettnek tűnik az ilyen irányú digitalizációs felívelés irányába. A vállalati szektorban nagyon eltérő ma a digitalizáció, vannak nagyvállalati példák, melyek élen járnak, mindig a legújabb technológiába fektetnek.
A COVID ebből a szempontból meghatározó volt: arra világított rá, hogy ha valaki nem alkalmazkodik a legújabb technológiai trendekhez, akkor lemarad. Most ugyanezt látják a cégek a mesterséges intelligencia területén, mindenki attól fél, hogy ha nem lesz korai belépő vagy követő, akkor ugyanazt a lemaradást fogja elszenvedni, amit a COVID idején a technológia más területein.
A kkv-szektorban még nagyon eltérő a kép, vannak ott is nagyon pozitív példák, de lemaradó vállalkozások is a digitalizáció területén. A jó hír, hogy a mesterséges intelligencia olyan szintugrást tud elérni a digitalizációban, amire korábban nem volt lehetőség, vagyis akik lemaradtak, azok is kapnak egy olyan lehetőséget, amivel behozhatják a hátrányukat. Ma már olyan technológiák is léteznek, amelyek szinte bármilyen régi dokumentumból kinyerik az adatot és azt felhasználható formátummá digitalizálják, amiből a mesterséges intelligencia aztán persze tovább tanul. A versenyelőnyt azok a vállalkozások fogják élvezni, melyek megfelelő adatvagyonnal rendelkeznek, mivel a publikus adatbázisokkal mind biztonság mind adatintegritás szempontjából sokszor nehéz dolgozni.
Évek óta hallgatjuk, hogy a mesterséges intelligencia majd elveszi a munkánkat. Hol tart most ez a folyamat?
Ez kicsit hasonló, mint az ipari forradalom, amikor a gépektől féltünk. Általános emberi tulajdonság, hogy félünk a változásoktól. Ezért lesz kiemelten fontos szerepük a vállalatvezetőknek, például azért, hogy a stratégiákat megfelelően mutassák be, fontos lesz, hogy a munkavállalók is lássák, hogy minden át fog alakulni. Én pont az ellenkezőjében hiszek, ahhoz hasonlítom a mostani helyzetet, amit az energiahordozók terén tapasztaltunk. Az ipari forradalomig egyetlen energiahordozó volt a világon, a fa, majd a kőszén megjelenésével az lett volna a logikus, hogy az visszaszorítsa a fát. Azonban a gazdaság akkora szintugrást tudott elérni az új technolófiák révén, hogy nemhogy csak szüksége volt minkettőre, hanem a korábbinál nagyobb mértékben. Megjelent a kőolaj, majd a földgáz, amelyek szintén magukkal húzták a gazdaságot és így a korábbi energiahordozókat, nemrég olvashattunk arról, hogy 2022-ben volt a legnagyobb kőszén-felhasználás a világtörténelemben. Ezt várom a mesterséges intelligenciától is, amely felszabadít erőforrásokat, amiket hasznosabb célokra lehet majd fordítani, amelyet a tovább növekedő gazdaság igényelni is fog. Én nem félek attól, hogy tömegesen szűnnének meg munkahelyek, de változás lesz, több embernek többször kell majd átképeznie magát és munkakört esetleg munkahelyet váltania. Ez magával hozza azt is, hogy az oktatási rendszernek át kell alakulnia, egyre inkább a készségszintű tudás felé kell elmozdulnia.
Milyen képzettség vagy készség lesz szükséges a következő évtizedekben?
Egyre inkább a képességen lesz a hangsúly, nem pedig a tudáson.
A tudást a mesterséges intelligencia nagyon hamar el tudja sajátítani, abban nem tudunk versenyezni emberként, de sok más területen tudunk. Azokban a készségekben kell fejlődni, melyek az együttműködést, az alkalmazkodást, a gyors változást segítik.
Ma már a vállalatok egyre kevésbé azt mérik, mit tud a munkavállaló, sokkal fontosabb az, milyen képességei vannak új feladatok, munkakörök elsajátítására. Ez lesz a jövő kulcsa, nem pedig az, mennyire vagyunk szakértők egy adott témában.
Nem lehet mesterségesen alacsony béreket fenntartani
A COVID a munkaerőpiacon is komoly változásokat hozott, általánosan elfogadott lett például a home office. Ez tartósan velünk maradhat vagy lassan kezd visszatérni a járvány előtti világ?
Én ezen a téren is a konzisztenciában hiszek, mi sosem ígértük a munkatársainknak azt, hogy örökké otthonról dolgozhatnak. Persze, lesznek olyanok, akik ezt meg tudják tenni, mert önállóan dolgoznak.. De, akik csapatban végzik a munkájukat, ügyfelekkel találkoznak, azok számára ez nem lehetséges, ott mindig is a hibrid megoldásban hittünk.
A felmérésben megkérdezett vállalatvezetők egyre inkább abban hisznek, hogy vissza kell térni az irodába, de a gyakorlatban is ezt látjuk. Valószínűleg éppen a már említett megnövekedett kollaborációs igény és változásmenedzsment miatt gondolkodnak így a vállalatvezetők. Ezt elő is írhatják, illetve ösztönözhetik is a dolgozókat arra, hogy egyre több időt töltsenek az irodában.
Hosszú évek óta a képzett munkaerő hiánya a magyar gazdaság egyik legnagyobb problémája. Ez mennyire meglévő probléma most?
Szerintem ez továbbra is rendkívül fontos kérdés. A vállalati stratégia három alappillére évek óta nem változik: a digitalizáció, a munkaerő és a hosszútávú fenntarthatóság. Nézzük meg Magyarország megyéinek növekedési képességét az elmúlt években! A leglassabban növekvő megye most Győr-Moson-Sopron megye, nem azért, mert ott ne lenne megfelelő vállalati kultúra vagy innováció, hanem egyszerűen nincs elegendő megfelelő munkaerő, ami tehát egy növekedési gát. Ebben nyilván szerepet játszik az, hogy Győr-Moson-Sopron megye közel van Ausztriához, ahonnan egy elég komoly elszívó erő tapasztalható.
Szóval az általunk áhított gazdasági teljesítmény kibocsátására képes munkaerő megléte Európában továbbra is akkut kérdés. Az lesz a kérdés, hogy mit kell ahhoz tennie a kontinensnek, hogy a munkaerő szempontjából versenyképes maradjon. A digitalizáció segít ezen, hiszen azt a munkát, amit Európában már nem tudunk versenyképesen ellátni, kiválthatják az új technológiák.
Az idei év egy kis megnyugvást hozott a munkaerőpiacon, de a kérdés nem oldódott meg.
A munkaerőhiány hogyan befolyásolja a vállalatok bérezési politikáját? Meddig maradhat versenyképes a magyar munkaerő?
A bérezés továbbra is kulcsfontosságú, meghatározó tényező. Erős inflációs környezetben nincs is más választás, mint emelni a béreket, de ha nem tudunk hozzá versenyképesség-növekedést párosítani, akkor az zsákutca.
A bérek adottak, egy olyan nyitott munkaerőpiacon, mint a magyar nem lehet mesterségesen alacsonyan tartani a fizetéseket, mert elindul egy elvándorlás.
Az elmúlt években szerintem egy jelentős reálbér- és életszínvonal-növekedést láttunk Magyarországon, ha ez nem párosult volna termelékenységnövekedéssel, akkor rossz helyzetben lennénk. A jövő szempontjából is ez lesz a kulcskérdés és ebben lesz mindennél nagyobb szerepe a már többször említett digitalizációs szintlépésnek.
Az elmúlt két év kiugró inflációja után milyennek ítélik a kilátásokat a cégek? Valós kockázat, hogy a korábbinál magasabb szinten ragad be az áremelkedés?
A magas infláció definíciója lesz majd a kérdés. Annál biztosan magasabb lesz, mint amit az elmúlt évtizedben megszoktunk, amikor az egész világos rekordalacsony volt a pénzromlás üteme. Szóval az biztos, hogy magasabban ragad majd az infláció, ezt már Amerikában egyértelműen látjuk, a cél az, hogy kezelhető szintet érjen el. Magyarországon fordulóponthoz érkeztünk azzal, hogy októberben egy számjegyűre csökkent az infláció, de ez még mindig nagyon magas a gazdasági növekedés szempontjából.
Mennyire alakult át a vállalatok árazási gyakorlata az utóbbi években?
Vannak olyan költségek, mint az energia vagy a munkaerő, amivel nem nagyon tudnak mit kezdeni a cégek, azt a piac alakítja, ezért az első reakciója mindenkinek az, hogy megpróbálja áthárítani ezeknek az emelkedését. Ez az elején még sikeres szokott lenni, de utána egyre nehezebben megy, hiszen az árak emelésével visszaesik a kereslet. Ott jöhetnek be új stratégiák, például a minőség csökkentése addig, amíg azt a piac tolerálja vagy a produktivitás és hatékonyság olyan mértékű növelése, ami a költségnövekedés egy részét kompenzálni tudja.
A piac mostanra elérte azt a szintet árazásban, amit a fogyasztás visszaeséséből láthatóan nem tolerálnak már a vásárlók.
A 2022-es év egyik nagy kockázata a nagy árfolyamingadozás volt sok cégvezető számára, éppen ezért egyre többen gondolják úgy, hogy minél előbb be kellene vezetni az eurót. Egyetért ezzel?
Igen, be kell vezetni az eurót Magyarországon, de ezt akkor kell megtenni, amikor a magyar gazdaság készen áll rá. Jelenleg az önálló árfolyampolitika nagyon fontos tényező a magyar gazdaságpolitika szempontjából,
jól meg kell választanunk azt az időpontot, amikor lecseréljük a forintot euróra és annak semmiképp nem egy turbulens időszakban pánikreakcióként kell megtörténnie.
Az árfolyamkockázat jó részben egy kezelhető kockázat addig is. Ha valakinek az egyik oldali fedezeti pontjai megsérülnek, akkor számos alkalma van fedezni, még ha ez extrém magas kamatkörnyezetben nehezebb is.
A másik oldala, hogy a vállalati szféra gyakran nem vár a kormányzati döntésekre, már most vannak nagy számban olyan cégek, melyek gyakorlatilag bevezették maguknak az eurót Magyarországon.. Szerintem ez az euroizációs tendencia évről évre felbukkan és egyre erősödik.
Mikor lehet elég fejlett a magyar gazdaság a hivatalos euróbevezetéshez?
Én ebben nem mernék jósolni, nagyon sok múlik majd a következő évek növekedési tendenciáján, hogy sikerül-e tartósan az eurózóna feletti gazdasági növekedést elérnünk. Abban szerintem mindenki egyetért, hogy erre nem egy a maihoz hasonló turbulens időszakban kell sort keríteni.
Nemrég jelent meg a globális minimumadó hazai bevezetésével kapcsolatos törvényjavaslat. Hogyan befolyásolja majd ez az ország versenyképességét?
Semmiképp sem előny a globális minimumadó bevezetése egy olyan ország számára, amely a kedvező és egyszerű adórendszerre is építette a befektetésösztönzését az elmúlt években. Az átlag magyar vállalkozások ebből semmit nem fognak észrevenni, mivel az adóhoz olyan árbevételt kell elérni, amit csak kevés cég tesz meg itthon. Akik az alanyai lesznek ennek az adónak, azoknál az adminisztrációs terhek biztosan emelkedni fognak, erre fel kell készülniük. Az esetleges adóteher növekedés mértéke döntő többségük számára szintén managelhető mértékű lesz.
Nem beszéltünk még a környezeti fenntarthatóságról, amivel kapcsolatban az ESG-szabályokat a magyar cégek talán sokáig egyfajta kötelező nyűgnek tartották, majd mintha mostanában kezdenének komolyabban beépülni a vállalati struktúrákba. Jól látom?
Ma már szinte bármilyen felmérés azt mutatja, hogy hosszútávú fenntartható üzleti stratégia nincs ESG-szemlélet nélkül. Az általunk megkérdezett vállalatvezetők mintegy nyolcvan százaléka úgy nyilatkozott, hogy ma már a stratégiája alapvető részeként tekint az ESG-re, nem pedig extraként. Ugyanakkor hiába gondolják úgy, hogy a stratégiájuk alapvető része az ESG, ezt még nem tudják úgy kimutatni a riportolásban, hogy azt egyértelműen mérhető módon be tudják mutatni a stakeholdereknek. Vagyis nagyon nagy változást hoz majd a fenntarthatósági jelentések bevezetése, ami egy kiváló visszajelzés lesz az ESG stratégiák megfelelőségére is, amire már készülnek is az érintett cégek.
Címlapkép forrása: Portfolio
