A héten jelent meg az államháztartás első tízhavi részletes statisztikája, valamint a pénzügyi számlák idei első háromnegyedéves adatsora, amiben megtalálható az állam finanszírozási igénye. Ahogyan közeledünk tehát az év végéhez, egyre pontosabb képet kapunk a büdzsé valódi helyzetéről, és ezen keresztül a kormány beszűkülő lehetőségeiről.
Az első tíz hónap pénzforgalmi adatai azt mutatják, hogy érdemben nem javultak a költségvetési alapfolyamatok, sőt. Az áfabevételek összességében stagnálnak (10-ből 5 hónapban fordult elő az, hogy év/év alapon csökkent az áfabevétel összege), az elmaradást nem képesek más bevételek kompenzálni, a kiadási oldalon a kamatkiadások látványosan el fognak szállni idén és a nyugdíjasokra is többet kell költeni a terveknél. A kormány csak úgy fogja tudni teljesíteni az új, 5,2%-ra emelt hiánycélt, ha ha év utolsó két hónapjában az államkassza legfeljebb 680 milliárd forintos mínuszt hoz össze. Azt már bemutattuk ebben az elemzésünkben, hogy a múltbeli tapasztalatok alapján erre mekkora esély van.
Szintén lényeges, az állam gazdálkodását bemutató információ volt a héten, hogy kiderült: a harmadik negyedévvel záródó utóbbi egy évben ez a finanszírozási igény a GDP 7,8%-a volt. Ezt kellene levinnie a kormánynak az utolsó 3 hónap teljesítményével 5,2%-ra. Adódik a kérdés: milyen negyedik negyedéves költségvetési egyenlegre van szükség ahhoz, hogy ez az új cél teljesüljön.
Ebben egy nagyon egyszerű számítás lehet a segítségünkre: az első negyedévi 11,9%-os, a második negyedévi 4,7%-os, valamint a harmadik negyedévi 4,3%-os GDP-arányos finanszírozási igénye után az idei október-decemberi időszakban nullásnak kellene lennie a költségvetésnek.
Ez már csak azért is lesz igencsak nehéz, mivel azt tudjuk, hogy pénzforgalmi szemléletben októberben már mínuszos volt a büdzsé.
Ha pedig a pénzügyi számlák adatainak elmúlt 30 évéből indulunk ki, akkor azt mondhatjuk, hogy a nullszaldós (vagy annál jobb) utolsó negyedéves költségvetési egyenleg elérése szinte lehetetlen. Gyűjtésünk szerint 1995 óta egyszer volt pluszos az állam finanszírozási képessége az MNB adatai szerint, 2015-ben. Ha ehhez hozzátesszük azt, hogy a KSH által közölt negyedéves kormányzati szektor adatok alapján (ami a leginkább közel áll a jegybank által vezetett állami finanszírozási igény statisztikához) 1999 és 2022 között egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy az év utolsó három hónapjában nullás egyenleg jött volna össze az államkasszában.
Mindezek fényében két forgatókönyv jöhet szóba az idei büdzsé kapcsán:
- egy rendkívüli utolsó negyedéves teljesítménynek köszönhetően a kormány mégis teljesíteni fogja az 5,2%-ra emelt hiánycélt (ebben akár segítségére lehet az is, hogy a két jelentős kiadási tételben, a Rezsivédelmi Alapban és a Honvédelmi Alapban komoly megtakarítás keletkezik, és ezt nem is költi el a már-már szokásos év végi kiköltekezési hajrában),
- belátja a kormány az utolsó pillanatban, hogy az új cél is tarthatatlan és az utolsó utáni pillanatban cselekvésre kényszerül: tovább lazít a hiánycélon (kockáztatva az ország befektetői és hitelminősítői megítélését) és/vagy újabb kiigazításokról dönt. Ez utóbbi esetben nem kizárt, hogy a kormány ismét kellemetlen karácsonyi ajándékot tesz a fa alá bizonyos szektoroknak különadó formájában (ahogyan láttuk azt tavaly).
A vártnál rosszabb idei folyamatok alapján az már biztosra vehető, hogy a 2023 nyarán elfogadott 2024-es költségvetés is bajban van, a kellemetlen idei bázis miatt a jövő évi 2,9%-os hiánycél sem tűnik már reálisnak, külön intézkedések nélkül legalábbis. A 2024-es költségvetés tarthatóságával kapcsolatban hamarosan külön elemzéssel jelentkezünk.
Címlapkép forrása: AaronP/Bauer-Griffin/GC Images via Getty Images
